Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindenből hamu marad,
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden,
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életedet leélni csendesen.
Tanulj meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni, és szépen halni meg.
Tanulj a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyotól: utadról ne térj el.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni,
Tanulj négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagoktól, hogy az Égben erőd!
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy zenélj,
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terhet cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess,
Tanulj a báránytól: legyél szelid mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő!
